Hogy szállták meg Japánt a Kínaiak?

Ezer meg ezer évvel ezelőtt történt, hogy a kínai ifjak elégedetlenek voltak a zsarnok uralkodójukkal, s mert életüket is féltették a kegyetlen fejedelemtől, közös szándékkal elhatározták, hogy hajóra ülnek és új hazát keresnek. Azt tartja a hagyomány, hogy háromszáz ifjú ember és háromszáz ifjú leány kelt útra.

Sok partvidéket láttak, sok helyen kikötöttek, de sehol sem volt maradásuk, mert úgy vélték, hogy sokkal szebb az, az ország, melyet elhagytak.

És így vándoroltak tovább, míg végre eljutottak Japánba.

Ezt a földet akkor még nem művelte senki, de a kínaiak tüstént látták, hogy milyen áldott ország, mert mindenféle zöldellt, virult vidék, tiszta vizű folyók hömpölyögtek a pompás völgyekben s lombos erdők borították a hegyeket.

Kiszálltak a hajóból és először is nagy, fekete medvével találkoztak. Ezt elejtették és a vidéket kumanonak, azaz medveföldnek nevezték el.

Senki sem lakta a vidéket, a kínaiak megtelepedtek hát, meghonosították Isten öt ajándékát: a rizst, a búzát, az árpát, a babot és a kölest, hajlékot építettek és régi hazájukat nemsokára el is feledték. Innen van az, hogy Japánban a házépítés, földművelés, betűvetés, fegyverkovácsolás, hajóépítés és minden mesterség éppen olyan, mint Kínában.